Please return following links to the footer:
Designed by hcg injections, thanks to: http://cheaptomssale.co.uk/, hCG and website
Dalszövegek

Dalszövegek

Csak egy senki

Csak egy senki vagyok, nem ingem a törvény
Hiszen amit szolgál, én keresztbe törném
Az eszmék, amiket hisztek oly szentül
Tagadja minden sejtem legbelül
Harcos vagyok a rendszernek háttal
A világ súlyát is elbírom vállal
Hálával érzek minden pillanatért
Hogy meg tanultam élni az életért

Nekem barátom vagy te is, aki
Ontaná a vérem amíg
Nyújtom segítő kezem
A sorsom az, hogy dúdoljam
Hogy az érzelem a lélekhang
Magában az istenivel
Tudom, látnod kell, amit én látok
Hogy befolyással van rátok
Amit gondolsz és érzel
Arra tartok, mint bárki más
Csak a hegynek egy másik oldalán
És úgy lépek egyre csak fel

Látom a sötétet és látom a fényt
Látom a gazdagot és látom a szegényt
Láttam életeket a csúcsra feltörni
És láttam másokét onnan zuhanni
Láthatod, hogy mindenki csak teremt és teremt
Láthatod, ha pusztít is, csak teremt és teremt
Láthatjuk mindenben a teljességet
Láthatjuk magunkban a mindenséget

Tudnék mesélni, de nem ez a lényeg
Hogy merre jártam és mit teremtettem
Egy utópiában társaimat keresem
Hiszem, ha bennem is megvan, meglelem
Tudnék mutatni és mutass te is
Hiszen ettől vagyunk többek mi mind
Nekünk csak az a sorsunk, hogy jóérzést adjunk
Azoknak is, akiktől sohasem kaptunk

Van nekem egy filozófiám
Amiben én és mindenki egyformán
Halandó testben egy lélekszárny
Aki beteljesülni vágy
Van nekem egy filozófiám
Ami ott él mindenkiben egyformán
Hogy az élet biztosan több annál
Hogy szüless és meghaljál
Amit mondok, nem bizton igazság
Csak remélem te is így érzel csupán

Nekem barátom vagy te is, aki
Ontaná a vérem amíg
Nyújtom segítő kezem
A sorsom az, hogy dúdoljam
Hogy az érzelem a lélekhang
Magában az istenivel
Tudom, látnod kell, amit én látok
Hogy befolyással van rátok
Amit gondolsz és érzel
Arra tartok, mint bárki más
Csak a hegynek egy másik oldalán
És úgy lépek egyre csak fel

Ne higgy el nekem semmit sem soha
Ne higgy el!
Csak azt hidd el, ami belülről fakad
Csak azt hidd el!

A Végső

Háború van! – Hol éles, hol cyber
Háború van! – Atom, biofegyver
Háború van! – Energia, gyógyszer
Háború van! – Mind hazugság, hidd el
Háború van! – Benned és bennem
Háború van! – Elveszett értelem
Háború van! – Nyugaton, keleten
Háború van! – Mindenki fenyeget
Bármerre nézek, mindenhol kerítés
Hírekből árad a félelem, rettegés
Civilizációnk alapja bűnözés
Megteszel bármit, ha nyakadon ott a kés
Nemzetekre, kasztokra osztja szét
Problémákat teremt álcaként
Segítő kéz alá bújtatja fegyverét
Amivel hitetnek hamis remény

Mért nem láttok még?
Mért kell több tény?
Mért kell több vér?

Háború van! – Határon innen
Háború van! – Túl a kerítésen
Háború van! – Az utcán, a téren
Háború van! – Az otthonodba bent
Háború van! – Kezek a gomb felett
Háború van! – Vajon előbb ki nyomja meg?
Háború van! – Vajon ezt ki mondja meg?
Háború van! – Vajon ezt ki oldja meg?
Nem csak a tank van, mi házakat pusztít el
A bank majd családot, országot emészt fel
A természet nagy tömegeket indít el
És minden egyszerre borul fel
Földünk nem bírja tovább ezt a prést
Az égen egyre nagyobb lesz a rés
Abba soha nem hagyjuk a mérgezést
Hogy az életünk a tét, nekünk kevés

Mért nem láttok még?
Mért kell több tény?
Mért kell több vér?

Zajlik már az élet minden színterén
Zajlik már a végső háború
Már nem csak tűzzel ontják egymás életét
A halálba kerget sok embert reménytelenség
Zajlik már az élet minden színterén
Zajlik már a végső háború
A nyomor úgy terjed, mint agresszív betegség
Ott van a fejben minden képtelenség

A piramis csúcsán rajzolják a pénzt
A mi kezünkben már mégis mit sem ér
Adóznod kell, hogy meg ne dögöljél
Ezért hiszed, hogy mástól kell elvegyél
Egymásnak uszít népeket a vallás
Megosztott a végső valóság
Pedig a bölcseink nem ezt tanítják
Mind ugyanazt az utat mutatják

Mért nem láttok még?
Mért kell több tény?
Mért kell több vér?

Zajlik már az élet minden színterén
Zajlik már a végső háború
Már nem csak tűzzel ontják egymás életét
A halálba kerget sok embert reménytelenség
Zajlik már az élet minden színterén
Zajlik már a végső háború
A nyomor úgy terjed, mint agresszív betegség
Ott van a fejben…

Forradalom

Egy velejéig romlott rendszer
Össze kell omoljon egyszer
Ahol kilóra veszik az embert
Annak a vége pusztulás
Népeket butítanak otthon
Mérgekkel etetnek folyton
Fejünk fölött van a kontroll
És befolyásolják a gondolkodást

Abban a korban élünk
Amikor azt hisszük jobb, ha félünk
Pedig elég volna, hogy higgyünk
Csak föl kéne ébredjünk már
De ahhoz az kell, hogy magad figyeld
Hogy a béke benned mitől borul fel
Hagyjunk fel a küzdelmeinkkel
Ne legyünk ennyire ostobák

Am benned megvan, ott rejlik másban is – Forradalom
Ha megváltozol, akkor a világ is – Forradalom

Hogy hiheted, hogy minden igy marad
Hiszen, ha más nem, elpusztítod magad
Csak porszem vagy a végtelenben
És pillanat az örök létben
De folytathatjuk máshogyan
Folytathatjuk összefogva
Emberiséget kovácsolva
Ez az új kor hajnala
Hogy hiheted, hogy a fejlődés megáll
Mikor minden egyre gyorsabb már
És lehetőségünkben áll
Hogy békére leljen a világ
Mert folytathatjuk máshogyan
Szolgasorsból felszabadulva
A mindenséggel harmóniában
Ez az új kor hajnala

Nézz szembe a ténnyel
Hogy mindenkit utol ér a kényszer
De ebben a reménytelenben
Megláthatod a fényt
Csak azt kapod, amit kértél
Csak te bánod, hogy ha féltél
De ha bátran álmodni mernél
Rájönnél a titokra, és…

Ami benned megvan, ott rejlik másban is – Forradalom
Ha megváltozol, akkor a világ is – Forradalom

Ébredés

Megint egy új nap kelt fel
Előttem néhány perccel
Ez egy újabb lehetőség
Ezért hálával tartozom én
Hisz a fejünk fölött ott lóg a kard
Amit hajszál vékony cérna tart
Nézz szembe a múlandósággal
A lényed, ami öröktől fogva tart

Kárhoztatni nem szabad senkit
Mutogatással nem változhat semmi
Szeretetet adj a világnak
És figyeld meg, hogy mi lesz a válasz
Merülj el önmagadban
Tapasztald meg a határtalant
Ahol minden nyomorúság tovaszáll
Légy te magad a boldogság

Egyszer minden álom véget ér
Eljön majd az ébredés
Fény tölti el mindenki lelkét
S tekintünk majd mindenre egyként

Harc

Állj! Hisz ez harcról szól
Csakhogy te azt hiszed, háborúról szól
Ahol elme van, ami megvadul
Nem pedig csak a szemtanú
Kinek lénye világítja útját
Éberen őrzi a fáklyát
És annyiszor rámutat újra
Hogy mi vezet minket a pokolra

Harc ez a létért
Harc ez a fényért
Harc ez a tudatosságért
Harc ez a gyűlölet ellen
Harc ez a háború ellen
Harc ez

Bátorság kell, hogy magaddal szembenézz
Nehogy két világ közt ragadj
Kemény az út a hegyre fölfelé
De a csúcson majd szárnyakat kapsz
Ott állsz már a barlang szélén
Szemedet vakítja napfény
Eloszlik minden kétség
Ösvényt látsz az igazság felé
Nincs már vissza ezután
Csak egy kiáltás, amit a mélybe szánsz
Hátha valakit megtalál
De a te harcod hogy az egekbe szállj

Bátorság kell, hogy magaddal szembenézz
Nehogy két világ közt ragadj
Kemény az út a hegyre fölfelé
De a csúcson majd szárnyakat kapsz

Lázadás

Manipulátorok, hazug gyilkosok
Több ezer éve írják a sorsod
Az ő érdekük a te szenvedésed
Így uralkodhatnak feletted
Buzdítanak, hogy ne bízz senkiben
Így összefogni szinte lehetetlen, de mégsem
Mert vagyunk már páran
Kik a teljes szabadság mellett állnak

Eljött az idő
Hogy végre már lássuk a vesztüket
Eljött az idő
Zsarnokok végzete

Papok, szentek, politikusok
Mind hasztalan hatalomhajhászok
Bábjátékot játszanak
És a dróton minket rángatnak
Nem kell mellém állnod
Csak vágd le magadról a láncot
Veled született a szabadságod
Veled is halljon meg a szabadságod

Eljött az idő
Hogy végre már lássuk a vesztüket
Eljött az idő
Zsarnokok végzete

Lázadj! Lázadj fel!

Vedd már észre, hogy nem ők döntenek
Csak a gyűlölettől elgyengült lelkedet
Befolyásolják, amíg lehet
De fordulj meg, én felnyitom szemed
A zsarnokok az igazi ellenségeid
Ők hajtják igába gyermekeink
De ha most nem fordítunk nekik hátat
Azzal ássuk sírját világnak

Eljött hát! Végetek van! Végetek!

Eljött az idő
Hogy végre már lássuk a vesztüket
Eljött az idő
Zsarnokok végzete

Lázadj! Lázadj fel!

Erőnek Erejével

Én értem
Hogy te is csak túlélsz, de kétlem
Hogy nem fordul meg benned, hogy mért nem
Tesz senki se semmit nézd meg
Mindenki lehajtott fejjel tétlen
Senki se lát, csupán néznek
Egymásba botlanak, és félnek
És senkit sem érdeklik a tények
Hogy minden hanyatlik

Körbe nézel és látsz
Hogy mindenkinek fáj
A versenytől egymást
Marja mindenki szét már
Nem elég csupán
Hogy a békéd megtaláld?
Kapja tőled azt más
Amit te is vársz

Úgy látom
Nincs értelme fejedhez vágnom
Hogy akármit teszel, mind szánom
Bár előfordul, hogy bánom
Hogy az igazat a világba mért nem kiáltom
Mért csak belül kívánom
Hogy fölébredj végre, barátom
Remélem nem kell kivárnom
Hogy kinyisd a szemed és..

Körbe nézel és látsz
Hogy mindenkinek fáj
A versenytől egymást
Marja mindenki szét már
Nem elég csupán
Hogy a békéd megtaláld?
Kapja tőled azt más
Amit te is vársz

Erőnek Erejével
Harcosok lelki tüzével
Kizökkenthetetlen békével
Szívében tiszta fénnyel
Erőnek erejével
A tudatlanság ellen lép fel
Háborítatlan elmével
Győz maga fölött az ember

Hé! Ugye látod?
Látod ezt te már, holnap embere
Kinek a szíve a legnagyobb fegyvere
Hé! Tudom, látod
Tudom hogy látod
A legnagyobb álmom
Amit oly régen
A szívemben élek
Látod ezt te már
Ő is látja már
Mindenki látja csak nem hiszi el
A fejét senki sem emeli fel

Hé! Mire vártok?
Mire vártok már ti esztelen barmok
Jó az tán mit a világban láttok?
Hé! Nincs mire várnotok!
Magunkban kezdődik a változás
Amit mindenki mástól vár
Legyen ez a legmélyebb elvárás
Hisz az ember jól csak szívvel lát
Mindenki látja csak nem hiszi el
Hogy ezzel a világot emészti fel

Most vége
Kell, hogy legyen már végre
Engedjük el a féket
Ami fogva tart már évek, századok, ezredek óta minket
És a magunkban őrzött kincset
Adjuk a világnak mindet
Ez az üzenet azoknak kik hisznek
Már csak az kell hogy…

Körbe nézel és látsz
Hogy mindenkinek fáj
A versenytől egymást
Marja mindenki szét már
Nem elég csupán
Hogy a békéd megtaláld?
Kapja tőled azt más
Amit te is vársz

Erőnek Erejével
Harcosok lelki tüzével
Kizökkenthetetlen békével
Szívében tiszta fénnyel
Erőnek erejével
A tudatlanság ellen lép fel
Háborítatlan elmével
Győz maga fölött az ember

Ébredj Fel!

Misztikus hősöket bálványoztok
A valóság nem érdekel
A hamis szeretetet tanítjátok
Hogy gyűlöletet keltsen
Irányítani akkor tudtok, ha félnek
De akkor nem, hogyha szívből élnek
El kell jönnie az ébredésnek
Hogy győzzön az új ember

Csak láss, érezz, hallgass még
És megértesz mindent
Te vagy az örök lét
És minden, ami él, vagy nem

Bármit teszel, érdek vezérel
Bármit mondasz, csak üres szó
Bármit szorongatsz foggal, körömmel
A lényednek mind béklyó
Te teremted a mennyországot
Csak te teremted a poklot magadnak
Elhiszed, hogy ez jó, és az rossz
De meg nem tapasztaltad

Csak láss, érezz, hallgass még
És megértesz mindent
Te vagy az örök lét
És minden, ami él, vagy nem

Eltorzult az emberiség és az élet
Eltűnt belőlük az emberség, sehol a lélek
Megbékél majd az emberiség, megnyugszik az élet
A változás pokol lesz, de nem a végzet

Csak láss, érezz, hallgass még
És megértesz mindent
Te vagy az örök lét
És minden, ami él, vagy nem

Vérző Szív

Te vagy nekem a fény
Akinek távolról is érzem a lelkét
Gondolatom csak körötted forog
Nyughatatlan szívem érted dobog
És fognám a két kezed
Remélem el nem engeded
Tekintetedben teljesen elveszek
Úgy érzem örökre egy leszek veled
Te vagy minden álmom
Szemeidben magamat látom
Imádom lényed teljes valóját
Mosolyod és a bőröd illatát
Amikor átölelsz
És semmit sem felelsz
Tested és lelked rezdülése kelt
Örökké tartó szenvedélyt nekem

Fáj minden perc
De éget a remény
Fáj elengednem
Talán még visszatér

Csak még egyszer újra megadná az ég
Csak még egyszer újra érezhetném
Csak még egyszer újra megadná az ég
Csak még egyszer! Csak még egyszer..

Te vagy bennem az égbolt
Ahol napot váltja a gyönyörű hold
S mellette millió csillag ragyog
Majd újra és újra körbe forog
Míg tart a végtelen
Az egész lüktet szüntelen
Nem érhet véget, hisz elmúlni képtelen
Örök semmiségben a mindenem

Fáj minden perc
De éget a remény
Fáj elengednem
Talán még visszatér

Csak még egyszer újra megadná az ég
Csak még egyszer újra érezhetném
Csak még egyszer újra megadná az ég
Csak még egyszer! Csak még egyszer..

Haragom

Mért nem hat mindenre valamelyik „egyetlen igazi”?
Van pár száz barátom, hát segíts, mond melyik
Leghalványabb hitemnek nincs itt min megállni
Mesehősre nem fogok én reményt sem áldozni
De mondom tovább, hol a kibaszott józan ész?
Mennyire beteg az, hogy tiltott a bőség?
Az a maroknyi ember, ki dönt, hogy kinek jut
Úgy öl meg minket, hogy azt mi akarjuk

Rámutatsz, és Ő rögtön vissza rád
Úgy írnak törvényeket, ahogy csak akarják
A halál száz arcával sújtanak le ránk
Hogy végül mi vágjuk el önmagunk torkát
Nem vagyunk többek, mint tenyésztett kutyák
Úgy kell túlélnünk, ahogy fölül megszabják
Szabad rabszolgaság, kérem, ezt így hívják
Ketrecünkben is nyakunkon a póráz

Szabadság? Mondjátok, mégis kinek mennyi jár?
Ki űzheti a fényt, és kit ér éhhalál?
Gyermeknek megszabjuk döntésének jogát
Hisz szabadon dönthet, amiben hagyják
Ha hagyják… Ha meg nem megírják a sorsát
És ki hogy sérül abból, amit otthon lát…
Az sok elfojtás és a kiforrt arca már
Eldönti, majd hogy a kaptárban hova áll

Csak a fejemet fogom, belül siránkozom
Meddig toporgunk tovább még vakon
Hányszor kell, hogy háború dúljon még?
Ne gondoljátok, hogy egyedül vagytok
El kell engedni az összes átkot
Túl sokan éltek rémálmot még!
Ne higgyétek, hogy kevesek vagytok
Mindig a másikra mutogattok
Jobban kéne harcolnotok még!
Csak a fejemet fogom, belül ordítozom
Mért kell még bármire rámutatnom
Meddig lesz vajon a tömeg agymosott még?

Ez a haragom!
Ez a haragom, nektek ti ostobák!
Ez a haragom, nektek ti birkák!
Ez a haragom!
Rámutatsz, és Ő rögtön vissza rád
Úgy írnak törvényeket, ahogy csak akarják
A halál száz arcával sújtanak le ránk
Hogy végül mi vágjuk el önmagunk torkát
Nem vagyunk többek, mint tenyésztett kutyák
Úgy kell túlélnünk, ahogy fölül megszabják
Szabad rabszolgaság, kérem, ezt így hívják
Ketrecünkben is nyakunkon a póráz

Lélek a Sötétben

Bármerre lépek csak köröttem szerte szét
Nem látok át a kudarcok tengerén
Napjába járom a haragnak legmélyét
Elveszett belőlem a fény

Félelmem zárja rám az ördögnek körét
Sóvárgás lobbantja fel a szorongás láng nyelvét
Kívülről összetör, belülről föl emészt
Rám vetül minden árnyék

Sötétben a léleknek nem hallom a hangját
Elnyomja a végtelen önsanyargatás
Féktelen vívja elmém a harcát
De egyszer a vihar eláll

A könnyek végével jön vissza a szellem
Idő kell neki, hogy újra utol érjen
Friss még a seb, de tovább nem vérzem
Viszem tovább keresztem

Minden éjjel…

Minden éjjel azt kívánom
Hogy új emberként érjen véget az álmom
Egy új nap alatt, ahol új hold vár
Az ég föltárja minden csillagát

Minden éjjel…

Fél Elem

Küzdöttem érte már eleget
Szétszakította az életeket
Nem jár mást, csak a végleteket
Nem érdemel több áldozatot már
Nyújtottam mind a két kezemet
Darabokra zúzta a szívemet
Elvesztettem a hitemet
Nem lehetek vele tovább az útján
Nem tekint már tovább az éjnél
Árnyékba bújva tartja tenyerét


Fél végre lépni már
A tűzre vetné önmagát
Nem harcol semmiért tovább
Nem segíthetek rajta már
Csak magával a mélybe ránt
Kitűzte célul a halált
Nem honol benne érzelem
Nem több már, csak fél elem
Színjátékot űz velem
Nem adhatom az életem
Inkább elengedem
Könnyebb neki, ha vége már, úgy hiszem
Nem érdekel, ki hogy ítél
Nem minden a közös vér
Ő tagadta meg saját életét


A sok áldozat!
Mind hiába!

Nincs semmi akarat
Letépte már a szárnyakat
Építi a falakat
Áthatolhatatlanokat
Bűnös minden gondolat
Fertőzi a tudatokat
Lélek benne nem maradt
Míg él, csak pusztíthat

Vége van!
Nincs tovább!

Az Út

Várom én nyitott szivvel, hogy mit ad még ez az út
Várom én nyitott kézzel, hogy közös legyen a múlt
Várom én bizva, hittel, hogy békéhez vezet az út
Várom én szenvedéllyel, legyen mindez már csak a múlt
Legyen mindez már csak a múlt
Legyen mindez már csak a múlt
Már csak a múlt
Már csak a múlt

Mindaz mi fáj, csak jellemet formál
Ha bármit bánsz, biztos tévúton jársz
Ránk aggatott mocskot legyőzni kihívás
Ezer arcunk mögé bújunk meg mindig inkább
Tőlünk függ, hogy az úton hányszor esünk el
És hogy hányszor sírunk, vagy nevetünk fel
Elfeledett rém tarkítja mindenki múltját
Magunkban lelhetjük meg a nyomorunk kulcsát

Ugyanazt az utat mind másképp tapossuk át
Van, aki elnyom és van, aki segít föl állj

Mindenkin ott van a kereszt, de ugyanazt éljük át
Lehet más a történeted, de ugyanaz a világ
Elmondom, hogy gondolom, lehet egyetértünk talán
Erőt miből meríthetsz az úton a viharon át
Minden itt van most a jelenben, ezt kell, hogy lásd
Ezt kell, hogy éljed, és jövőd nem fáj
A múltat elkell engedd, ne az ördögöt szolgáld
Nincs benne mit keresned hisz nem létezik már

Ugyanazt az utat mind másképp tapossuk át
Van, aki elnyom és van, aki segít föl állj

Éljünk
Úgy, hogy ne féljünk
Annak mit szeretünk
Célunk soha el ne feledjük
Vár
Még száz akadály
Lássuk, hogy léped át
Vajon elbuksz vagy mész tovább

Vég és a Kezdet

Belülről feszit a fertő
A hazugság, ami érkezik fentről
De látni akarok mindent a hegyről

A sziklákat, mit az utamba görget
Átugrom, hisz a szívem csak törtet
Lelkem pedig soha meg nem törhet

Lehetnék az erdőben farkasokkal
Hogy megtaláljam, hol állok a sorban
De bennem a tűz ég egyre jobban

Mi lehet túl a felhők felett
Tudom, hogy van út, amely fölvezet
Elindulnom a vég és a kezdet

Ez legyen a vég
Valóra váljon minden örök remény
Angyalok legyenek a vállamon
A szárnyaim bátran kibonthatom
Ez legyen a vég
Tudom, hogy ez csak a kezdete még
Az ördögnek kutyáit elhagyom
Figyelmem csak a célra tartom

Nem érdekel, ha megvetsz
Nem kell a dicsértessék
Utat török, ha nem engedsz
Föl, az ég felé
Nem lesz többé lánc nyakamon
Csak az, ahogy legbelül én akarom
Világom tovább nem takarom
Zengjen a hangom

Refrén

Miért Tettem

Mióta nem vagy itt velem
Néha elvesztem az eszem
Kutatlak kereslek
Hátha újra rád lelek

Miért nem bírja az ember
Ha mellette volt egyszer
Féltve őrzött kincse
Már nincsen, soha nincsen, hejjej…

Mióta nem vagy itt velem
Néha sírnom kell csendben
Míg itt vagy benn a fejben
Nem nyugodhat lelkem

Régi emlékek
A felszínre törnek
Ahogy könnyes szemekkel
Nézem a képedet

Miért tettem?
Magam sem értettem
Biztos csak mérgemben
Totál meg őrültem
Miért tettem?
Magam sem értettem
Az egész rémtettem
De későn ébredtem