Please return following links to the footer:
Designed by hcg injections, thanks to: http://cheaptomssale.co.uk/, hCG and website
Dalszövegek

Dalszövegek

Első fejezet

Második fejezet

Csak egy senki vagyok, nem ingem a törvény

Hiszen amit szolgál, én keresztbe törném

Az eszmék, amiket hisztek oly szentül

Tagadja minden sejtem legbelül

Harcos vagyok a rendszernek háttal

A világ súlyát is elbírom vállal

Hálával érzek minden pillanatért

Hogy megtanultam élni az életért

 

Nekem barátom vagy te is, aki

Ontaná a vérem amíg

Nyújtom segítő kezem

A sorsom az, hogy dúdoljam

Hogy az érzelem a lélekhang

Magában az istenivel

Tudom, látnod kell, amit én látok

Hogy befolyással van rátok

Amit gondolsz és érzel

Arra tartok, mint bárki más

Csak a hegynek egy másik oldalán

És úgy lépek egyre csak fel

 

Látom a sötétet és látom a fényt

Látom a gazdagot és látom a szegényt

Láttam életeket a csúcsra feltörni

És láttam másokét onnan zuhanni

Láthatod, hogy mindenki csak teremt és teremt

Láthatod, ha pusztít is, csak teremt és teremt

Láthatjuk mindenben a teljességet

Láthatjuk magunkban a mindenséget

 

Tudnék mesélni, de nem ez a lényeg

Hogy merre jártam és mit teremtettem

Egy utópiában társaimat keresem

Hiszem, ha bennem is megvan, meglelem

Tudnék mutatni és mutass te is

Hiszen ettől vagyunk többek mi mind

Nekünk csak az a sorsunk, hogy jóérzést adjunk

Azoknak is, akiktől sohasem kaptunk

 

Van nekem egy filozófiám

Amiben én és mindenki egyformán

Halandó testben egy lélekszárny

Aki beteljesülni vágy

Van nekem egy filozófiám

Ami ott él mindenkiben egyformán

Hogy az élet biztosan több annál

Hogy szüless és meghaljál

Amit mondok, nem bizton igazság

Csak remélem te is így érzel csupán

 

Nekem barátom vagy te is, aki

Ontaná a vérem amíg

Nyújtom segítő kezem

A sorsom az, hogy dúdoljam

Hogy az érzelem a lélekhang

Magában az istenivel

Tudom, látnod kell, amit én látok

Hogy befolyással van rátok

Amit gondolsz és érzel

Arra tartok, mint bárki más

Csak a hegynek egy másik oldalán

És úgy lépek egyre csak fel

Háború van! – Hol éles, hol cyber

Háború van! – Atom, biofegyver

Háború van! – Energia, gyógyszer

Háború van! – Mind hazugság, hidd el

Háború van! – Benned és bennem

Háború van! – Elveszett értelem

Háború van! – Nyugaton, keleten

Háború van! – Mindenki fenyeget

Bármerre nézek, mindenhol kerítés

Hírekből árad a félelem, rettegés

Civilizációnk alapja bűnözés

Megteszel bármit, ha nyakadon ott a kés

Nemzetekre, kasztokra osztja szét

Problémákat teremt álcaként

Segítő kéz alá bújtatja fegyverét

Amivel hitetnek hamis remény

 

Mért nem láttok még?

Mért kell több tény?

Mért kell több vér?

 

Háború van! – Határon innen

Háború van! – Túl a kerítésen

Háború van! – Az utcán, a téren

Háború van! – Az otthonodba bent

Háború van! – Kezek a gomb felett

Háború van! – Vajon előbb ki nyomja meg?

Háború van! – Vajon ezt ki mondja meg?

Háború van! – Vajon ezt ki oldja meg?

Nem csak a tank van, mi házakat pusztít el

A bank majd családot, országot emészt fel

A természet nagy tömegeket indít el

És minden egyszerre borul fel

Földünk nem bírja tovább ezt a prést

Az égen egyre nagyobb lesz a rés

Abba soha nem hagyjuk a mérgezést

Hogy az életünk a tét, nekünk kevés

 

Mért nem láttok még?

Mért kell több tény?

Mért kell több vér?

 

Zajlik már az élet minden színterén

Zajlik már a végső háború

Már nem csak tűzzel ontják egymás életét

A halálba kerget sok embert reménytelenség

Zajlik már az élet minden színterén

Zajlik már a végső háború

A nyomor úgy terjed, mint agresszív betegség

Ott van a fejben minden képtelenség

 

A piramis csúcsán rajzolják a pénzt

A mi kezünkben már mégis mit sem ér

Adóznod kell, hogy meg ne dögöljél

Ezért hiszed, hogy mástól kell elvegyél

Egymásnak uszít népeket a vallás

Megosztott a végső valóság

Pedig a bölcseink nem ezt tanítják

Mind ugyanazt az utat mutatják

 

Mért nem láttok még?

Mért kell több tény?

Mért kell több vér?

 

Zajlik már az élet minden színterén

Zajlik már a végső háború

Már nem csak tűzzel ontják egymás életét

A halálba kerget sok embert reménytelenség

Zajlik már az élet minden színterén

Zajlik már a végső háború

A nyomor úgy terjed, mint agresszív betegség

Ott van a fejben…

Egy velejéig romlott rendszer

Össze kell omoljon egyszer

Ahol kilóra veszik az embert

Annak a vége pusztulás

Népeket butítanak otthon

Mérgekkel etetnek folyton

Fejünk fölött van a kontroll

És befolyásolják a gondolkodást

 

Abban a korban élünk

Amikor azt hisszük jobb, ha félünk

Pedig elég volna, hogy higgyünk

Csak föl kéne ébredjünk már

De ahhoz az kell, hogy magad figyeld

Hogy a béke benned mitől borul fel

Hagyjunk fel a küzdelmeinkkel

Ne legyünk ennyire ostobák

 

Ami benned megvan, ott rejlik másban is – Forradalom

Ha megváltozol, akkor a világ is – Forradalom

 

Hogy hiheted, hogy minden így marad

Hiszen, ha más nem, elpusztítod magad

Csak porszem vagy a végtelenben

És pillanat az örök létben

De folytathatjuk máshogyan

Folytathatjuk összefogva

Emberiséget kovácsolva

Ez az új kor hajnala

Hogy hiheted, hogy a fejlődés megáll

Mikor minden egyre gyorsabb már

És lehetőségünkben áll

Hogy békére leljen a világ

Mert folytathatjuk máshogyan

Szolgasorsból felszabadulva

A mindenséggel harmóniában

Ez az új kor hajnala

 

Nézz szembe a ténnyel

Hogy mindenkit utolér a kényszer

De ebben a reménytelenben

Megláthatod a fényt

Csak azt kapod, amit kértél

Csak te bánod, hogy ha féltél

De ha bátran álmodni mernél

Rájönnél a titokra, és…

 

Ami benned megvan, ott rejlik másban is – Forradalom

Ha megváltozol, akkor a világ is – Forradalom

Megint egy új nap kelt fel

Előttem néhány perccel

Ez egy újabb lehetőség

Ezért hálával tartozom én

Hisz a fejünk fölött ott lóg a kard

Amit hajszál vékony cérna tart

Nézz szembe a múlandósággal

A lényed, ami öröktől fogva tart

 

Kárhoztatni nem szabad senkit

Mutogatással nem változhat semmi

Szeretetet adj a világnak

És figyeld meg, hogy mi lesz a válasz

Merülj el önmagadban

Tapasztald meg a határtalant

Ahol minden nyomorúság tovaszáll

Légy te magad a boldogság

 

Egyszer minden álom véget ér

Eljön majd az ébredés

Fény tölti el mindenki lelkét

S tekintünk majd mindenre egyként

Állj! Hisz ez harcról szól

Csakhogy te azt hiszed, háborúról szól

Ahol elme van, ami megvadul

Nem pedig csak a szemtanú

Kinek lénye világítja útját

Éberen őrzi a fáklyát

És annyiszor rámutat újra

Hogy mi vezet minket a pokolra

 

Harc ez a létért

Harc ez a fényért

Harc ez a tudatosságért

Harc ez a gyűlölet ellen

Harc ez a háború ellen

Harc ez

 

Bátorság kell, hogy magaddal szembenézz

Nehogy két világ közt ragadj

Kemény az út a hegyre fölfelé

De a csúcson majd szárnyakat kapsz

 

Ott állsz már a barlang szélén

Szemedet vakítja napfény

Eloszlik minden kétség

Ösvényt látsz az igazság felé

Nincs már vissza ezután

Csak egy kiáltás, amit a mélybe szánsz

Hátha valakit megtalál

De a te harcod hogy az egekbe szállj

 

Bátorság kell, hogy magaddal szembenézz

Nehogy két világ közt ragadj

Kemény az út a hegyre fölfelé

De a csúcson majd szárnyakat kapsz

Manipulátorok, hazug gyilkosok

Több ezer éve írják a sorsod

Az ő érdekük a te szenvedésed

Így uralkodhatnak feletted

Buzdítanak, hogy ne bízz senkiben

Így összefogni szinte lehetetlen, de mégsem

Mert vagyunk már páran

Kik a teljes szabadság mellett állnak

 

Eljött az idő

Hogy végre már lássuk a vesztüket

Eljött az idő

Zsarnokok végzete

 

Papok, szentek, politikusok

Mind hasztalan hatalomhajhászok

Bábjátékot játszanak

És a dróton minket rángatnak

Nem kell mellém állnod

Csak vágd le magadról a láncot

Veled született a szabadságod

Veled is halljon meg a szabadságod

 

Eljött az idő

Hogy végre már lássuk a vesztüket

Eljött az idő

Zsarnokok végzete

 

Lázadj! Lázadj fel!

 

Vedd már észre, hogy nem ők döntenek

Csak a gyűlölettől elgyengült lelkedet

Befolyásolják, amíg lehet

De fordulj meg, én felnyitom szemed

A zsarnokok az igazi ellenségeid

Ők hajtják igába gyermekeink

De ha most nem fordítunk nekik hátat

Azzal ássuk sírját világnak

 

Eljött hát! Végetek van! Végetek!

 

Eljött az idő

Hogy végre már lássuk a vesztüket

Eljött az idő

Zsarnokok végzete

 

Lázadj! Lázadj fel!

Én értem

Hogy te is csak túlélsz, de kétlem

Hogy nem fordul meg benned, hogy mért nem

Tesz senki se semmit nézd meg

Mindenki lehajtott fejjel tétlen

Senki se lát, csupán néznek

Egymásba botlanak, és félnek

És senkit sem érdeklik a tények

Hogy minden hanyatlik

 

Körbe nézel és látsz

Hogy mindenkinek fáj

A versenytől egymást

 Marja mindenki szét már

Nem elég csupán

Hogy a békéd megtaláld?

Kapja tőled azt más

Amit te is vársz

 

Úgy látom

Nincs értelme fejedhez vágnom

Hogy akármit teszel, mind szánom

Bár előfordul, hogy bánom

Hogy az igazat a világba mért nem kiálltom

Mért csak belül kívánom

Hogy fölébredj végre, barátom

Remélem nem kell kivárnom

Hogy kinyisd a szemed és..

 

Körbe nézel és látsz

Hogy mindenkinek fáj

A versenytől egymást

 Marja mindenki szét már

Nem elég csupán

Hogy a békéd megtaláld?

Kapja tőled azt más

Amit te is vársz

 

Erőnek Erejével

Harcosok lelki tüzével

Kizökkenthetetlen békével

Szívében tiszta fénnyel

Erőnek erejével

A tudatlanság ellen lép fel

Háborítatlan elmével

Győz maga fölött az ember

 

Hé! Ugye látod?

Látod ezt te már, holnap embere

Kinek a szíve a legnagyobb fegyvere

Hé! Tudom, látod

Tudom hogy látod

A legnagyobb álmom

Amit oly régen

A szívemben élek

Látod ezt te már

Ő is látja már

Mindenki látja csak nem hiszi el

A fejét senki sem emeli fel

 

Hé! Mire vártok?

Mire vártok már ti esztelen barmok

Jó az tán mit a világban láttok?

Hé! Nincs mire várnotok!

Magunkban kezdődik a változás

Amit mindenki mástól vár

Legyen ez a legmélyebb elvárás

Hisz az ember jól csak szívvel lát

Mindenki látja csak nem hiszi el

Hogy ezzel a világot emészti fel

 

Most vége

Kell, hogy legyen már végre

Engedjük el a féket

Ami fogva tart már évek, századok, ezredek óta minket

És a magunkban őrzött kincset

Adjuk a világnak mindet

Ez az üzenet azoknak kik hisznek

Már csak az kell hogy…

 

Körbe nézel és látsz

Hogy mindenkinek fáj

A versenytől egymást

 Marja mindenki szét már

Nem elég csupán

Hogy a békéd megtaláld?

Kapja tőled azt más

Amit te is vársz

 

Erőnek Erejével

Harcosok lelki tüzével

Kizökkenthetetlen békével

Szívében tiszta fénnyel

Erőnek erejével

A tudatlanság ellen lép fel

Háborítatlan elmével

Győz maga fölött az ember

Misztikus hősöket bálványoztok

A valóság nem érdekel

A hamis szeretetet tanítjátok

Hogy gyűlöletet keltsen

Irányítani akkor tudtok, ha félnek

De akkor nem, hogyha szívből élnek

El kell jönnie az ébredésnek

Hogy győzzön az új ember

 

Csak láss, érezz, hallgass még

És megértesz mindent

Te vagy az örök lét

És minden, ami él, vagy nem

 

Bármit teszel, érdek vezérel

Bármit mondasz, csak üres szó

Bármit szorongatsz foggal, körömmel

A lényednek mind béklyó

Te teremted a mennyországot

Csak te teremted a poklot magadnak

Elhiszed, hogy ez jó, és az rossz

De meg nem tapasztaltad

 

Csak láss, érezz, hallgass még

És megértesz mindent

Te vagy az örök lét

És minden, ami él, vagy nem

 

Eltorzult az emberiség és az élet

Eltűnt belőlük az emberség, sehol a lélek

Megbékél majd az emberiség, megnyugszik az élet

A változás pokol lesz, de nem a végzet

 

Csak láss, érezz, hallgass még

És megértesz mindent

Te vagy az örök lét

És minden, ami él, vagy nem

Mért nem hat mindenre valamelyik „egyetlen igazi”?

Van pár száz barátom, hát segíts, mond melyik

Leghalványabb hitemnek nincs itt min megállni

Mesehősre nem fogok én reményt sem áldozni

De mondom tovább, hol a kibaszott józanész?

Mennyire beteg az, hogy tiltott a bőség?

Az a maroknyi ember, ki dönt, hogy kinek jut

Úgy öl meg minket, hogy azt mi akarjuk

 

Rámutatsz, és Ő rögtön vissza rád

Úgy írnak törvényeket, ahogy csak akarják

A halál száz arcával sújtanak le ránk

Hogy végül mi vágjuk el önmagunk torkát

Nem vagyunk többek, mint tenyésztett kutyák

Úgy kell túlélnünk, ahogy fölül megszabják

Szabad rabszolgaság, kérem, ezt így hívják

Ketrecünkben is nyakunkon a póráz

 

Szabadság? Mondjátok, mégis kinek mennyi jár?

Ki űzheti a fényt, és kit ér éhhalál?

Gyermeknek megszabjuk döntésének jogát

Hisz szabadon dönthet, amiben hagyják

Ha hagyják… Ha meg nem megírják a sorsát

És ki hogy sérül abból, amit otthon lát…

Az elfojtott düh és a kiforrt arca már

Eldönti, majd hogy a kaptárban hova áll

 

Csak a fejemet fogom, belül siránkozom

Meddig toporgunk tovább még vakon

Hányszor kell, hogy háború dúljon még?

Ne gondoljátok, hogy egyedül vagytok

El kell engedni az összes átkot

Túl sokan éltek rémálmot még!

Ne higgyétek, hogy kevesek vagytok

Mindig a másikra mutogattok

 Jobban kéne harcolnotok még!

Csak a fejemet fogom, belül ordítozom

Mért kell még bármire rámutatnom

Meddig lesz vajon a tömeg agymosott még?

 

Ez a haragom!

Ez a haragom, nektek ti ostobák!

Ez a haragom, nektek ti birkák!

Ez a haragom!

Rámutatsz, és Ő rögtön vissza rád

Úgy írnak törvényeket, ahogy csak akarják

A halál száz arcával sújtanak le ránk

Hogy végül mi vágjuk el önmagunk torkát

Nem vagyunk többek, mint tenyésztett kutyák

Úgy kell túlélnünk, ahogy fölül megszabják

Szabad rabszolgaság, kérem, ezt így hívják

Ketrecünkben is nyakunkon a póráz

Bármerre lépek csak köröttem szerte szét

Nem látok át a kudarcok tengerén

Napjába járom a haragnak legmélyét

Elveszett belőlem a fény

 

Félelmem zárja rám az ördögnek körét

Sóvárgás lobbantja fel a szorongás láng nyelvét

Kívülről összetör, belülről föl emészt

Rám vetül minden árnyék

 

Sötétben a léleknek nem hallom a hangját

Elnyomja a végtelen önsanyargatás

Féktelen vívja elmém a harcát

De egyszer a vihar eláll

 

A könnyek végével jön vissza a szellem

Idő kell neki, hogy újra utol érjen

Friss még a seb, de tovább nem vérzem

Viszem tovább keresztem

 

Minden éjjel…

 

Minden éjjel azt kívánom

Hogy új emberként érjen véget az álmom

Egy új nap alatt, ahol új hold vár

Az ég föltárja minden csillagát

 

Minden éjjel…

Küzdöttem érte már eleget

Szétszakította az életeket

Nem jár mást, csak a végleteket

Nem érdemel több áldozatot már

Nyújtottam mind a két kezemet

Darabokra zúzta a szívemet

Elvesztettem a hitemet

Nem lehetek vele tovább az útján

Nem tekint már tovább az éjnél

Árnyékba bújva tartja tenyerét

Szánalmunkból vonszolja tetemét

Ennyi volt! Vége már!

 

Fél végre lépni már

A tűzre vetné önmagát

Nem harcol semmiért tovább

Nem segíthetek rajta már

Csak magával a mélybe ránt

Kitűzte célul a halált

Nem honol benne érzelem

Nem több már, csak fél elem

Színjátékot űz velem

Nem adhatom az életem

Inkább elengedem

Könnyebb neki, ha vége már, úgy hiszem

Nem érdekel, ki hogy ítél

Nem minden a közös vér

Ő tagadta meg saját életét

 

A sok áldozat!

Mind hiába!

 

Nincs semmi akarat

Letépte már a szárnyakat

Építi a falakat

Áthatolhatatlanokat

 Bűnös minden gondolat

Fertőzi a tudatokat

Lélek benne nem maradt

Míg él, csak pusztíthat

 

Vége van!

Nincs tovább!

Várom én nyitott szívvel hogy mit ad még ez az út

Várom én nyitott kézzel, hogy közös legyen a múlt

Várom én bízva hittel, hogy a békéhez vezet az út

Várom én szenvedéllyel, hogy legyen mindez már csak a múlt

Legyen mindez már csak a múlt

 

Mindaz mi fáj, csak jellemet formál

Ha bármit bánsz, biztos tévúton jársz

A ránk aggatott mocskot legyőzni kihívás

Ezer arcunk mögött bújunk meg mindig inkább

Tőlünk függ, hogy az úton hányszor esünk el

És hogy hányszor sírunk vagy nevetünk fel

Elfeledett rém tarkítja mindenki múltját

 Ezt leplezve nem leljük nyomorunk kulcsát

 

Ugyanazt az utat mind másképp tapossuk át

Van, aki elnyom, és van, aki segít fölállj

 

Gondolatunkat tükrözi ki mellettünk áll

Ki az, akiben ellenségre vagy társra találsz

Belülről feszit a fertő

A hazugság, ami érkezik fentről

De látni akarok mindent a hegyről

 

A sziklákat, mit az utamba görget

Átugrom, hisz a szívem csak törtet

Lelkem pedig soha meg nem törhet

 

Lehetnék az erdőben farkasokkal

Hogy megtaláljam, hol állok a sorban

De bennem a tűz ég egyre jobban

 

Mi lehet túl a felhők felett

Tudom, hogy van út, amely fölvezet

Elindulnom a vég és a kezdet

 

Ez legyen a vég

Valóra váljon minden örök remény

Angyalok legyenek a vállamon

A szárnyaim bátran kibonthatom

Ez legyen a vég

Tudom, hogy ez csak a kezdete még

Az ördögnek kutyáit elhagyom

Figyelmem csak a célra tartom

 

Nem érdekel, ha megvetsz

Nem kell a dicsértessék

Utat török, ha nem engedsz

Föl, az ég felé

Nem lesz többé lánc nyakamon

Csak az, ahogy legbelül én akarom

Világom tovább nem takarom

Zengjen a hangom

 

Refrén

Emberek!

Hát nézzetek körbe

Mind kutyák vagyunk

Csak a sorban állunk

De én átadom a helyem, a jussom

Engem jobban érdekel a sorsom

És mindenkié a világon

A tiéd is, ki gyűlöl, barátom

 

Mindkét kezem felétek nyújtom

Fogadjátok, vagy maradjatok láncon

 

Gyertek! Ne féljetek!

Együtt leszünk legyőzhetetlenek

Nem lehet többé ember úgy hatalmon

Hogy megosszon mindent, és uralkodjon

A szabadság szellemében fogjunk össze

Adjatok lendületet hogy érjen körbe

 

Mindkét kezem felétek nyújtom

Fogadjátok, vagy maradjatok láncon

 

Ismerd fel a gondolatot, az érzést

Hidd el ennek teremtő erejét

Add tovább annak, aki megérti és figyel

Aki neked nem, majd másnak hiszi el

 

Tárd ki a lelked, és érezd, hogy mit mondok

Lépjen túl gondolatod napjainkon

Mindenkinek magában kell, hogy megváltozzon

Belül keress békét és szabadságot

 

Ne légy vak, kívül nem találod

Ami körül vesz, csak te formálod

 

Ismerd fel a gondolatot, az érzést

Hidd el ennek teremtő erejét

Add tovább  annak, aki megérti és figyel

Aki neked nem, majd másnak hiszi el

Nem nyomhatnak el

Összefognunk kell

 

A kényelmednek rabja vagy

Nem hallod már önmagad

 

Túl sötét a múltad

Elporlad a holnap

Nincs benned jövőkép

Annál több gyűlölség

Lelked a nyomorban

Elméd a pokolban

Szív üresen dobban

Elmúlunk mind halkan

 

Hazugságok rabja vagy

Nem látod embertársadat

 

Húsunkba égetett

Bölcsesség megrekedt

Álmaink távolban

Egyre széthullóban

Erőtlen imákkal

Leplezett hibákkal

Szemünkben haraggal

Egymásra ujjakkal

 

Elég ember a háborúból

Vágjuk le a kötelet a nyakunkról

Fordítsunk hátat és a gonosz csak néz

Nem hős kell hanem minden kéz

 

Mert…

Nem nyomhatnak mindig el

Harc helyett összefognunk kell

Bárhogy másképp fogjuk fel

Saját kardunk szabdal fel

Nem nyomhatnak el

Összefognunk kell

Vámpírok ezek, kik az erődet szívják

Mosoly mögé bújt gyáva hiénák

Álruhában törnek rád

Hogy ami neked fontos, elnyomják

 

Veszélyesebbek a veszett vadaknál

Álmodban fogják a szíved szúrni át

Ócska szavakon túl úgy tekint rád

Burokba rejtse rosszindulatát

 

Irigy feszültség árad a szemből

Nyomorát zúdítja lelkedre egyből

Úgy tapadnak, akár a piócák

Hibákra éhezve bukásod várják

 

Fekete fényt mutat, ami mögött ármány

Lelkük elnyomva valahol árván

Kezét nyújtja hogy a tiédet törje

Jéghideg ujjain leszakadva körme

 

Ördögök!

Ördögök! – A sírodat ássák

Ördögök! – Nyakadat vágják

Ördögök! – Véredet isszák

Ördögök! – Szíved szorítják

 

Minden tettük ég

Az élet fájdalmán

Minden érintés

Minden szavuk halál

 

Barátként lapul meg a fenevad köztünk

Posvány szintjükre húznak le bennünk

Millió indokkal marad mocsárban

Buzdít hogy tapossunk mi is a sárban

 

Gondolataikból gyűlölet árad

Ne mutass magadból mást csak a hátad

Álmodni félnek és téged sem hagynak

Elbuknak mielőtt indulnak harcba

 

Ördögök!

Ördögök! – A sírodat ássák

Ördögök! – Nyakadat vágják

Ördögök! – Véredet isszák

Ördögök! – Szíved szorítják

Tedd fel a kérdést, és felelj magadnak

Van-e még ember, aki fogja pártodat

Tedd fel a kérdést, ha van merszed

Állj tükör elé és nézz a szemedbe

 

Mindenki éjszakánként mossa két kezét

Mert amíg mást ítélnek, maguk is tiszta vér

Úgy érzem lelketekből kihunyt már a fény

Összetört szívetekben nem maradt remény

 

Tedd fel a kérdést, és felelj magadnak

Mi kell hogy élj, és élni hagyd barátodat

Tedd fel a kérdést, ha van merszed

Miért járunk mindig lesütött szemmel

 

Becsmérlő szavak nyomják rátok bélyegét

Elveszett elmék szívják mások életét

Eltompult zajok között nézünk magunk elé

Eltorzult világunk lett bennünk példakép

 

Utolsó lépteitek már a tömegsír felé

Utolsó könnyek ez már mindenki szemén

Utolsó pillanatok, hogy megfogd más kezét

Utolsó lehetőség, hogy nézz az ég felé

 

Tedd fel a kérdést, és felelj magadnak

Van-e még ember, aki fogja pártodat

Tedd fel a kérdést, ha van merszed

Állj tükör elé és nézz a szemedbe

Megtört lelkek bolyonganak világnak szerteszét

Az erőt magukban rég elvesztették

 

Mindenki magában harcol saját ellenségével,

Van hogy sűrű ködbe fojtod el

A szellem néha a füledbe harsog némán ugyan, de békével

Ami bizalommal és hittel bír erővel

 

Megfáradt elmék rohannak a vég felé

Vaktában rakják a csapdákat maguk elé

 

Belénk sulykolt álmok rabjaként vánszorgunk a sírig el

És végül nincs ki leszórjon földdel

Mindaz amiért küzdöttünk majd ott lesz velünk a gördünkben

Eltűnik ami volt a kezünkben

 

Ne csak nézd a jeleket a nyomokban

Lásd, hogy a világunk mindenütt romokban.

Te mit tettél, hogy az eljövendő korokban

Ha születnél, ne éljél majd nyomorban?

 

Semmit, hisz ezért félted hitvány önmagad

És zárt ajtók mögül rejtve gyűlölsz másokat

Semmit és ezért kergetsz hamis álmokat

A fal tövében osonsz, hogy ne lássák árnyékodat.

Semmit, de mégis ordibálsz nagy szitkokat

És rémület torzítja el közben az arcodat.

Semmit, de elég, ne halljam sírásodat

Le kell, hogy küzdjük a gátakat!

Elborult elméd elborult gondolatot szül

Elgyengült szíveden kerekedik felül

Nem látod mi a valóság

Nem látod mi a megoldás

Elborult elméd elborult cselekedet szül

Elgyengült szívedet szúrja keresztül

Nem látod hogy ez illúzió

Nem veszed észre, hogy ez nem helyénvaló

 

Elveszett minden bizalmad már

Elveszett minden jóérzés belőled

Határtalan harag lesz rajtad urrá

Féktelen tolsz el mindenkit mellőled

Kárt teszel magadban, kárt teszel környezetedben

Kárt teszel mindenben az őrületeddel

Nem segíthet need itt senki sem

Csak rajtad múlik, hogy felkelsz vagy sem

 

Nem látsz túl a pillanaton

Erős a múlt, ami fogva tartson

Az érzést már, be ne fogadod

A tetteid meggondolatlanok

Téveszmékkel telítve tudatod

Legeldugottabb maszkodat mutatod

Az ördög azt kéri, hogy önmagad igazold

És megteszed újra, és újra, és újból

Az őrület maga, de nem veszed észre

Csak hogy a bajhoz mi fekszik kézre

Ellentmondasz a jóérzésnek már

 

Elszakadt cérnaszálon lógott kard

Önmagunkkal elvesztett harc

Nem kell sok csak egyetlen kudarc

És újra a gödröd mélyére zuhansz

 

Lelkedben maradt minden remény

Hogy leszáll a köd, és elárasztja fény

Majd szívedben újra lüktet a vér

Legyen a múlt minden emlék

 

Elszakadt cérnaszálon lógott kard

Önmagunkkal elvesztett harc

Nem kell sok csak egyetlen kudarc

És újra a gödröd mélyére zuhansz

Nekem mindent szabad

Nekem mindent lehet

Mert én szabad vagyok

Hiába pofázol, két fülem van nem látod?

Hát itt van ez a dal, csakhogy lássad mit kiálltok

Te megvetően nézel, én mosolygok rád

Hisz lelkemből szólok barát, és van tovább…

 

Nekem mindent szabad

Nekem mindent lehet

Mert én szabad vagyok

 

Te a szabályokat, én pedig csak önmagam tolom

Sokakkal szemben van mit mondanom

De nincs az ég-világon semmi probléma

Ha nem tetszik az arcom, hát lesd a hátam

 

Nekem mindent szabad

Nekem mindent lehet

Mert én szabad vagyok

 

Mindent!

Nekem mindent!

Mindent!

Nekem mindent szabad!

Csak az irigy kutyáknak habzik a szája

Ha valaki a saját útjait járja

Csak egy senki voltam és senki leszek

Tovább tartom a görbe tükrömet

 

Senki

 

Lepereg a bélyeg amit nyomtok rám

Nem válok én is sárkánnyá

Nem leszek birka aki sorba áll

Semmi nincs amivel hathatnál

Zavar hogy nagyot álmodom

Hogy a karomat nem az ölembe tarom

Ítéletekkel a lényeget fojtod

Így meg se hallhatod

 

Leleplezek mindent és magammal kezdem

Nincs jobb pillanat hogy szavam emeljem

Leszek bolond aki előre lép

És csak egyet mond: ELÉG!

Túl mutatok a látszaton

Lehet, túl minden álmodon

De lejjebb én nem adhatom

Mert a legnagyobb erő a bizalom

 

Nem tudsz megtörni

Százszor is föl fogok állni

Nem tudsz megtörni

Nem fogok soha megállni

 

Csak az irigy kutyáknak habzik a szája

Ha valaki a saját útjait járja

Csak egy senki voltam és senki leszek

Tovább tartom a görbe tükrömet

 

Senki

 

Lepereg a bélyeg amit nyomtok rám

Nem válok én is sárkánnyá

Nem leszek birka aki sorba áll

Semmi nincs amivel hathatnál

Zavar hogy nagyot álmodom

Hogy a karomat nem az ölembe tarom

Ítéletekkel a lényeget fojtod

Így meg se hallhatod

 

Bántja a szemed mit az asztalra pakolok

Mi szülheti benned az utálatot?

Erőd kevés hogy elfojtsd a hangom

SENKI VAGYOK! Hát kell még mondanom…

Remegtek otthon a nihiltől

Szitkozódtok a semmiből

Vaktában átkot dobáltok

Pedig velem egy oldalon álltok

 

Nem tudsz megtörni

Százszor is föl fogok állni

Nem tudsz megtörni

Nem fogok soha megállni

 

Csak egy kép van folyton előttem

Csak egy gondolat árad belőlem

Csak egy barát vagyok! Itt a kezem…

Csak egy senki vagyok és SENKI LESZEK

 

Lehetetlennek tűnhet az álom

De akik hisznek én azokat várom

Nem kis falat azt én is belátom

De magunknak kell kijönni a sárból

 

Nem tudsz megtörni

Százszor is föl fogok állni

Nem tudsz megtörni

Nem fogok soha megállni

 

Csak az irigy kutyáknak habzik a szája

Ha valaki a saját útjait járja

Csak egy senki voltam és senki leszek

Tovább tartom a görbe tükrömet

 

Senki 

Álmodom gyönyörű padom

Öreg tölgyfából faragom

Álmodom ahogy a fák között

Egyensúlyozva elmémen őrködöm

Álmodom az otthonom

Mindenkivel megosztom

Álmodom az utat felé

S közben fogjuk egymás kezét

 

Álmodom mindennek első napját

Dobozok közt járjuk üdvözlőtáncát

Álmodom, melletted kelek, fekszem

Mosollyal ébredek, csukom szemem

Álmodom életet földön és fákon

Gyermekek szerte és ölembe párom

Álmodom, képekkel telve a polcunk

Díszeleg rózsafont üveg borunk

 

Álmodom köröttem harmóniát

Az életet szolgálva ezer csodát

Álmodom, ahogyan magunkkal küzdünk

De együtt sírunk, együtt nevetünk

 

Álmodom mindkét kezem munkáját

Vér és veríték, áldozat árán

Álmodom mindennek gyümölcsét fáján

Együtt élvezzük boldogságát

 

Álmodom, hogy ahogy mutatunk példát

Gyermekeink mind magukba szívják

Álmodom, Mi, lelki vándorok

Egymást meglelve egyszer majd összefog

Álmodom gyönyörű padunk

Hol egymás mellett nosztalgiázunk

Álmodom életet földön és fákon

Amit teremtettünk örökké álljon

Hallassz, öregem?

Nem túl nagy a zaj?

Látsz, öregem?

Szemed nem takar?

Itt van egy hang bennem

Hogy többről szól minden

Halhatatlan vagy belül

Sok utat megtettem

Lehettem már minden

Ezt érzem legbelül

Akkor induljunk el szépen belülről kifelé

 

Neve sok van. Lélek mifelénk

Azt hiszem, minden ugyanaz

A fák, az érzés, a gondolat

Tehát magam teremtem azt ami van

Azt, ami vagyok, amit álmodtam

Hogy tudatosan, vagy tudattalan

Szerintem azt te tudod pontosan

 

Néha a hang bennem

Felismerhetetlen

Úgy ahogy kint van belül

Jó mélyre ásni kell

Aztán az égre fel

Begyógyul minden sebünk

 

Elfecsérelt élet

Ami csak ennek az egynek

Ami csak önmagának

Álmatlan álma

Elfecsérelt percek

Amit a múltban töltenek

Amihez vissza vágynak

Amin változtatnának

 

Csendben hallod meg belső hangodat

Az lesz majd ami igaz fényt mutat

Át kell járja a szíved áhitat

Csak az lel aki keresve kutat

 

Jöjjön gyűlölségedre alkonyat

El kell dobd amit ördög hajtogat

Te döntöd el hol jársz épp utat

Békésen leng vagy szorítod markodat

Azt cipeled ami nem te vagy

Múlandó dolgokat szorongatsz

Akkor és ott, de nem itt vagy

 

Elszalad veled a pillanat

Elnyomja minden gondolat

Hamis a kép, ami fojtogat

Végtelen vívott harcodat

Te írod mindig önmagad